A Németországba 29 évesen kiszerződött Kovács Péter egy hónapban keresett annyit, mint a Honvédban egy évben, és a világlátást, a körítést, az életstílust, a kor sztárjainak közelségét világszámként élte meg – emlékezett a nyolcvanas évek közepére a BEK-győztes, világbajnoki ezüstérmes legenda. Lett volna lehetősége a német válogatottban is játszani, az állampolgárságot három perc alatt elintézték volna, de „ez nem olyan, mint az alsónemű, amit naponta cserélsz”. Hazatért, és azt gondolta, biztos lesz helye a magyar kézilabdázásban, „de ez nem jött össze”, pedig 323-szoros válogatott, nemzetközi kapcsolatrendszere tág, két nyelvet beszél és európai mesteredző, csakhogy „a kutya nem kérdezett”. Megbékélt a helyzettel, s noha egy ideig szakmai vezető lehetett a szövetségben, ám nem tudott részt venni a döntéshozatalban, ezért lemondott. „Csak a nevem kellett”, mondta, „elfogadtam, hogy nincs rám szükség.” Életútinterjú a 70 éves Kovács Péterrel a Kézivezérlés Extrában.
#sporttv
#sport1Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!