Angyal Zoltán hangszerkészítő borbányai műhelyében langyos fűrészporillat fogad, amikor megérkezünk.
A polcokon és a hosszú munkapadon különböző stádiumban lévő dobok sorakoznak, a falon kézzel faragott óra és szobrok.
-- Hiperaktív gyerek voltam, így a szüleim megpróbálták lekötni az energiáimat. Különórákra jártam, sokat sportoltam. Nagyapám kántor-tanító volt, ezért édesanyám azt akarta, hogy én is zenét tanuljak. Hatéves koromban kezdtem zongorázni, majd jött a klarinét, a fagott és a dob. Ahogy az évek teltek, jelen volt az életemben a zene, katonai zeneművészeti szakközépiskolába jelentkeztem. Közben a szüleim elváltak, édesanyám meghalt, és én intézetbe kerültem. Amikor az otthonban búcsút mondtak nekem, nem tudtam, hogy ki vagyok és mit is akarok, kikerültem az életbe élettapasztalat nélkül. Keresni kezdtem az utam, beálltam egy asztalos mellé, ahol sokat fejlődtem, mindegy, hogy mit csináltunk, minden munkafolyamatot lerövidítettem, mert máshogy gondolkodtam, kreatívabb voltam, mint a többiek, de közben felismertem, hogy ennél többre vágyom. Egy multinacionális cégnél helyezkedtem el mint művezető, ahol megtanultam kapcsolatot teremteni másokkal.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!
Szabolcs Online, 2025/06/09
Szabolcs Online, 2025/06/08
Szabolcs Online, 2025/06/08