Videó: Regionális hírek, események:SZTE Szabadegyetem XXV. szemeszter: Csáth Géza. Traumák, képek, kéziratok
Forrás: Szegedi Tudományegyetem, 2020/05/18 16:00
Csáth Gézáról (1887-1919) korai halálát követően, hosszú évtizedeken át, az olvasóközönség éppen úgy elfeledkezett, mint az irodalomtörténet-írás. Életműve novelláinak új kiadásai nyomán, az 1960-as évek közepétől kezdve került vissza fokozatosan a magyar irodalom szövegkánonába. Írásművészetének és életútjának különös és hátborzongató vonásai (sokoldalú művészi tehetsége, pszichoanalitikus orvos volta, morfinizmusa, szerelmi életének aprólékos dokumentálása, feleségének megölése, öngyilkossága) miatt hosszú ideig a magyar irodalom legtitokzatosabb szerzői közé számított. Az utóbbi évtizedben kutathatóvá vált naplói és levelezése nyomán azonban kitapinthatókká váltak életútjának azok a traumái, amelyek életének tragédiába fordulását, életművének töredékességét magyarázhatják. Kishúga halála (1903 március), vélt tüdőbetegsége (1910 április), vele összefüggésben morfinizmusa, hipochondriája, és annak különös megnyilvánulása, az impotenciától való félelem, a pszichoanalízissel való megismerkedése (1908), illetve pszichoanalízis megismerésének következményével való szembesülése 1910 után, a világháború megtapasztalása (1914 szeptember), feleségének, Olgának egy álma, melyet pszichoanalitikusként a bűnösnek vélt nő öntudatlan vallomásaként értelmezett 1918 karácsonyán. Az előadás kéziratainak tükrében mutat rá ezekre a traumatikus eseményekre. Az íráskép alakulása ugyanis, a levelek, naplók kalligrafikus gondosságú kivitelezése, rajzokkal, iniciálékkal való díszítése, vagy éppen ellenkezőleg, áthúzások és betoldások okozta kuszasága olyasmiről is árulkodik, amit a nyomtatott kiadások szükségképpen elfednek.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!
