Videó: Regionális hírek, események:SZTE Szabadegyetem - XXIV. szemester - Dr. Almási Tibor
Forrás: Szegedi Tudományegyetem, 2019/12/09 15:00
A középkori Magyar Királyság történetének leggazdagabb forrásbázisát a korban legjellemzőbb levéltári irattípus, az oklevél jelenti. Míg a teljes Árpád-kori királyság 300 évnyi emlékét hozzávetőleg 10 ezer oklevél őrzi nagyon egyenetlen időbeli eloszlásban, az azt követő időszakból, az Anjou-dinasztia regnálásának 86 évéből csaknem meghatszorozódik a fennmaradt dokumentumok száma. A nagyságrendet illetően történelmünk 1526-os mohácsi időhatáráig hasonló forrástömegről beszélhetünk külön-külön a Zsigmond-, a Hunyadi- és a Jagelló-kor vonatkozásában is. E tekintélyes mennyiségű forrásanyag nemcsak széles és megbízható információtömeget szolgáltat középkori múltunk adatszerű megismeréséhez, de az iratok sokoldalú tematikája révén finom részleteiben az ország hétköznapi világának páratlanul eleven és életszerű képe is megjelenik az oklevélbúvárlatokat végző kutatók szeme előtt. A magyar történelem oklevélhagyatékának sokoldalú hasznosítási lehetősége ellenére korántsem állítható, hogy történettudományunknak ne lennének komoly adósságai a forráskutatás eme szegmensében. Módszeres feltárás híján korunkig az oklevelek tízezreinek adatait vagy csak alig, vagy éppenséggel egyáltalán nem hasznosította a történeti kutatás. Az Anjou-kori irathagyaték teljességének tudományos feldolgozásával kapcsolatban Szegeden született elhatározás és vállalás immár negyven éve egyetemünk Bölcsészettudományi Karának Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszékén. A kutatási munkálatokat megalapozó néhai Kristó Gyula professzor, akadémikus közel egy évtizednyi előkészítés után 1990-ben adta közre főszerkesztőként az Anjou-kori oklevéltár első kötetét, amelyet azóta további 41 kötet követett. E számával mára a vállalkozás a magyar történettudomány legnagyobb szabású, legterjedelmesebb, egységes szerkezetet mutató kiadványsorozatává nőtte ki magát
Az előadás középpontjában ennek megfelelően az Anjou-kori oklevéltár munkálatainak bemutatása áll. A kiindulást a „mi az oklevél” kérdése jelenti, s ennek körüljárása kapcsán derül fény a szisztematikus oklevél-kutatásokban rejlő lehetőségekre, és remélhetőleg arra is, hogy milyen jelentősége van egy-egy korszak oklevél-hagyatéka módszeres feltárásának. E kérdések taglalása során a közönség illusztrálásképpen bepillantást nyer néhány jellemző, fontos és jellegzetes irattípus képi formájába, valamint találkozik egy-egy példaképpen bemutatandó kutatói feladattal, illetve eredménnyel. Mindezeken túl az előadás összefoglalja a munkálatok történetét, a vállalkozás célkitűzéseit, a kivitelezés formáját és módszereit, a feldolgozás állását, a főbb elért eredményeket, valamint a munkálatok jövőjének perspektíváit.
A közvetlen forrásfeldolgozói problematikán túl természetszerűleg az Anjou-kor feltáruló történelmi képének tartalmi vonásai is figyelmet érdemelnek. Nyilvánvaló, hogy az összes elérhető forrásinformáció egységbe rendezése egy-egy eseménysor menetének minden korábbinál pontosabb rekonstruálásához teremt alapot. Ám ezen is túlmutató jelentőségük van azon megfigyeléseknek és tapasztalatoknak, amelyek közelebb viszik a kutatót az Anjou-virágkor belső eredőinek megértéséhez. Nem kisebb súlyú kérdés megválaszolása körül forognak itt a dolgok, mint hogy mi emelte a 14. században a Magyar Királyságot vezető térségi hatalommá, amely a század középső harmadában a litván területektől egészen Dél-Itáliáig rendszeresen befolyásolási igényeket volt képes megjeleníteni, nemegyszer pedig ezek mögött komoly érdekérvényesítési képességeket is fel tudott mutatni.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!
