Videó: Hírek, hírvideók, aktuális események, politika, belföld és külföld:Magyar Örökség Díjat kapott a Ludovika Akadémia. - Laudátor: Dr. Szakály Sándor ... 18.
Forrás: Közéleti Gazdasági Krónika, 2018/03/25 16:15
Magyar Örökség kilencvenedik díjátadó ünnepségét tartották 2018. március 24-én a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében. Magyar Örökség Díjat kapott a Ludovika Akadémia. Laudátor: Dr. Szakály Sándor.
Ludovika Akadémia sokaknak csak egy női név, nekünk, magyaroknak annál sokkal több! Egy valamikori intézmény, a magyar honvédtisztképzés bölcsője majd fellegvára. A XVIII. század végén, a magyar országgyűlésen már megfogalmazódott a magyar katonatisztképzés igénye, de hosszú évtizedeknek kellett eltelnie azonban ahhoz, hogy az álom valóra válhasson. Az 1808-ban elfogadott törvények között a VII. törvénycikk rendelkezett a Ludovika Akadémia megalakításáról, amely intézmény ” …kizárólag a magyar ifjaknak a katonai tudományokban leendő kiképzésére szolgáland”. A törvény szentesítésétől a képzés tényleges megindulásáig még hosszú évtizedet teltek el. Mintegy hét évtized. Hiába készült el 1836-ra a Pollack Mihály tervezte épület, azt nem lakták be a magyar tisztjelöltek.
Az 1849-ben levert szabadságharc honvédserege utáni vágy valamint a Habsburg uralkodóház és a Magyar Királyság közötti kiegyezés – 1867 – teremtette meg az önálló magyar királyi honvédséget és annak tisztképző intézményét a Ludovika Akadémiát. 1872-ben indult meg a képzés – még tanfolyam rendszerben, hogy azután 1883-ban megkezdődjön a négy évfolyamos hadapródiskolai képzés. 14 – 16 éves fiatalok, négy középiskolával a hátuk mögött vállalták, hogy a magyar királyi Honvédség tisztjei lesznek, magukra öltik az egyenruhát és esküt tesznek a magyar királyra, az addigra már sokak szemében „Ferenc József apánknak” tekintett, hosszú ideig elutasított uralkodóra.
Az „ellenforradalmárok” egyike, néhai Kéri Kálmán – a rendszerváltoztatás utáni országgyűlés MDF frakciójában politizáló nyugállományú vezérezredes – története szerint megmenekülésük után Sinkó Ervin „fejtágítóin” kellett (volna) elsajátítaniuk a kommunista eszmét. Nem sikerült nekik. A kommün bukása után nem sokkal magyar királyi honvédtisztekké avatták őket, ahogy az őket követő évfolyamok hallgatóit is, az akadémikus urakat - ahogy akkoriban őket hivatalosan nevezték -, az1922 után már főiskolai ranggal büszkélkedő intézményből.
S így ment ez egészen 1945-ig, amikor is a Ludovika Akadémiát – amely1931. október 1-től két főcsoportra vált szét, hogy a II. főcsoport 1939-ben Magyar Királyi Bolyai János Honvéd Műszaki Akadémia néven képezze a honvédtiszteket a Haza számára – megszüntették.
A Ludovika jelmondata: „A Hazáért, mindhalálig!” Vannak még néhányan olyanok, akiket 1940 előtt és olyanok is, akiket 1940 és 1945 között avattak fel magyar királyi honvéd hadnagyokká. Ők még ma is emlékeznek a kardpengék csengésére, az eskü szövegére és a háború nehéz, embert próbáló napjaira. Azokra a napokra, amikor a legénység tagjainak náluk idősebbjei is apaként tekintettek rájuk, mert tudták, hogy a fiatal hadnagyok - de a magasabb rendfokozatúak is – így viseltetnek irántuk. Felelősséget éreznek értük és vigyáznak is rájuk.
A ludovikások nem akartak mások lenni, csak azok, amivé az intézmény őket nevelte: hazaszerető, magyar katonatisztek. Elveiket, esküjüket megtartva élték életüket itthon és szerte a világban ahova a második világháború befejezte, illetve az 1956-os forradalom és szabadságharc után kerültek.
Az 1944. augusztus 20-án avatott évfolyamok hallgatói – mind a három akadémiáról egy időben és egy helyen avatták az ifjú hadnagyokat – soha nem feledték az avatás utáni pohárköszöntőt mondó bajtársukat, aki arra a fiatal hadnagyra emelte poharát, aki közülük elsőként esik el a Haza védelmében. Az 1944. augusztus 20-án avatottak első hősi halottja a pohárköszöntőt mondó Pósfay László gyalogsági hadnagy lett.
Mára a Ludovika és a ludovikás név visszanyerte régi fényét. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Hadtudományi és Honvédtisztképző Karának hallgatói a Ludovika Zászlóaljban tanulnak és szolgálnak felavatásukig. A jelmondat a számukra ugyanaz, mint eleiké volt: „A Hazért mindhalálig!”. Halniuk ne kelljen, de mi, akik figyeljük őket és büszkék vagyunk rájuk, tudhatjuk, hogy elődeikhez hasonlóan a jelmondatot komolyan gondolják és értelmezik. Méltó elődök nyomában méltó utódok képeztetnek. Őrizzék meg ők azt a szellemiséget, amelyet csak egy szóval lehet kifejezni: „ludovikás”. Legyen ez így még sokáig!
Készítette: Közéleti Gazdasági Krónika. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Krónika Videómagazin.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!
