A törvényjavaslat számos előremutató elem mellett több olyan kitételt is tartalmaz, amely illeszkedik az örökségvédelem utilitarista, technokrata szempontok alapján történő, másfél–két évtizede tartó háttérbe szorításának sorába, és amely egyértelműen a nagyipar, illetve a globális nagyvállalatok érdekeit tartja szem előtt. Ez a szemlélet egyértelműen árt a földben rejtező emlékeknek, amelyek mindannyiunk közös történeti/régészeti örökségének részei.
Az örökségvédelmi és múzeumi szektor ellehetetlenítése több szálon fut, amelynek része a néha már-már követhetetlen jogszabályváltoztatások miatt a jogbiztonság hiánya. A legnagyobb probléma az örökségvédelmi szektor rendszerszintű alulfinanszírozottsága, ami törvényjavaslat bizonyos részeinek gyakorlati megvalósítását is megkérdőjelezi. A rendszerszintű problémák közé tartozik az életpályamodell, valamint a szakmai és anyagi megbecsültség hiánya is. A kilátástalan helyzet miatt az örökségvédelemben az utóbbi években rendkívüli módon megemelkedett a pályaelhagyók száma. Mondhatni, menekülnek a területről a fiatalok, de a tapasztalt kollégák is.
Az alulfinanszírozottság már nemcsak a fizetéseken érződik, mivel jelentős vármegyei hatókörű múzeumok működési kiadásaira sem jut elég pénz.
Ezt a forráshiányos helyzetet csak súlyosbítják a helyi elosztás aránytalanságai. Számos működéshez nélkülözhetetlen munkakör betöltetlen, háttérbe szorítják a tényleges teljesítményt mutató szakembereket, miközben a múzeumokon belül kitartottak hada élősködik.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!