Én ezt nem tudom megszokni. Szerintem nem is lehet. Látni azt, hogy mennyire sok mindenre lenne szüksége a csöpp lánynak..de ő csak egy babát választ, leül...és oda rohannál és átölelnéd és egy mosolyáért, egy önfeledt pillanatáért lehoznád a csillagokat az égről. És azt is tudod, nem teheted, mert nincs rá lehetőséged.
De egy kicsit örülsz, hogy vannak jó emberek, jószívű gyerekek, akik a már megunt játékokat, ruhákat, könyveket elajándékozzák, hogy más gyermek számára örömet jelentsen.
…és akkor jön ez a csepp lányka...nem tolakodik, nem matat..meglát egy babát, kézbe fogja, egy pillanatra átsuhan az arcán a mosoly, majd leül, nem kér többet. Jusson másnak is.
Néz maga elé...te pedig őt nézed. Patakokban folyik a könny az arcodon.
Nem is tudod, mit érezhet...olyan kis méltóságteljesen ül...fogja a babáját..lesüti a szemét. Kapott egy babát. Szorítja, fogja, övé. Van egy új babája, ami másnak már megunt játék...neki kincs.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!