Egyik kedvelt libernyák toposz az Unióval folytatott viták kapcsán, hogy ha beléptünk egy klubba, akkor tartsuk is be a játékszabályokat. Vagy távozzunk. Ez azt jelenti, hogy kifogytak az érvek az adott libernyák álláspont mögül, ezért minősítik rögtön játékszabállyá a véleményüket. Pedig lehetne akár jogászkodni is, hiszen könnyű eldönteni, hogy mi a játékszabály. Elég hozzá fellapozni a szabálykönyvet, és akkor felesleges vitázni azon, hogy vajon egy taccsra rúgott labdáért jogosan követel-e tizenegyest a brüsszeli csapat.
Minden konfliktus mögött persze a pénz áll. Ez a gyermekvédelmi törvény esetében sincs másképpen. Ha a magyar parlament nem fogadja el a gyermekvédelmi törvényt, akkor más kifogást találtak volna. Egész egyszerűen nem szeretnék, ha az Unió keleti fele eljutni arra a fejlettségi szintre, ahol az egykorvolt, minket elválasztó szögesdróton túli országok vannak.
Már 2010-ben sem tetszett nekik, hogy Magyarországon az elsődleges szempont a magyar emberek érdeke, de ez a migránsválság alatt igazolódott be csak igazán. Akkor épült be a köztudatba az „álprobléma” nevű jelenség, ami azóta is akkora álprobléma, hogy tizenéves gyereklányok életébe kerül Ausztriában, Németországban és a Willkommen-kultúra egész területén. Amikor mindenki kitalációnak nevezte azt a többmilliós embertömeget, ami Európa felé tartott, akkor a magyar kormány időben reagált, kerítést épített és népszavazáson kért megerősítést. Ma pont ugyanez a menetrend a brutális LMBTQ nyomulás alatt. Reagálás, jogi kerítés és népszavazás.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!