Először a különleges hangja miatt nem vették fel a Színművészetire, másodszor viszont éppen azért igen. Ezért eleinte minden hanggal kapcsolatos feladatot elvállalt, hogy a közönség hozzászokjon. Ez olyan jól sikerült, hogy férje, Zorán is egy szinkronszerep kapcsán figyelt fel rá, először szakmai érdeklődésből. De nemcsak erről mesélt úton a Pesti Színházba, hanem arról is, hogy néhány hetes volt, amikor édesapja (többek között a Körhinta operatőre) meghalt, és édesanyja szinte apai szerepbe került. És arról is, hogy miért él még mindig abban a házban, ahol felnőtt, és mi lesz, ha a lánya egyszer úgy dönt, hogy ő viszont elhagyja a családi otthont. Elviszlek magammal: Hegyi Barbara.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!