menü

17 17:15

Magyar Örökségdíj Ünnepélyes átadója - Csukás István méltatása - Lackfi János ... 3. Magyar Örökség Díjkiosztó Ünnepség - 2016. december 17., - Csukás István méltatása - Lackfi János
Nem lehet ma gyerekeknek úgy írni, hogy az ember tollára ne akadjon egy-két jóízű csukásizmus, amely ezek szerint mindeddig ott lapított és sunnyogott és kuncsorgott meg dirmegett meg dörmögött meg duzzogott meg truccolt, na és még egy iciri-picikét talán faxnizott is valamelyik sarokban. Nem lehet úgy belefogni a mesélésbe, hogy hirtelen át ne zirrenjen előttünk a levegőegen egy golyóvédő madárkapkodó, egy szomorú szamovár (melyet még talán Kassák hajított el), egy szőrborzoló és fogcsattogtató kandúr, egy mélységes mélyen alvó szék, egy dicső lovag, egy lesből támadó szárítókötél vagy egy papucs orráról a pamutbojt. Egyszerűen nem létezik. Nem létezik, hogy Csukás István lényei és szavai, mint régente a lápi lidérc, "ki ne elevenedjenek" a nyelvi-képi valóságból, és meg ne borzolják a ma születő meselények és meseszavak kobakját, mondván: szia, öcsi, jó, hogy jöttél!
Akad-e önök között, aki ne szeretné a kerek csokoládét, a szögletes csokoládét, a hosszú csokoládét, a rövid csokoládét, a gömbölyű csokoládét, a lapos csokoládét, a tömör csokoládét, a lyukas csokoládét, a csomagolt csokoládét, a meztelen csokoládét, az egész csokoládét, a megkezdett csokoládét, az édes csokoládét, a keserű csokoládét, a csöves csokoládét, a mogyorós csokoládét, a tejcsokoládét, a likőrös csokoládét, a tavalyi csokoládét, az idei csokoládét, és minden olyan csokoládét, amit csak készítenek a világon? Nyilván van persze, aki élből utál minden csokoládét, ám az az érzés, amely ennek a csokoládélitániának a hallatán bennünk támad, csokoládéfüggőségre való tekintet nélkül otthonos és megnyugtató. Csokoládékedvelők és csokoládé-nemkedvelők egyaránt visszatalálnak a közös nevezőhöz, az ősatyához, nemzeti totemmadarunkhoz, Gombóc Artúrhoz. Ő a túlsúlyos magyar testvér, a sebzett lábú gólya, a vízumkényszerrel nyomorított állampolgár, aki nem tud elrepülni éves szabadságra, sem a Hebridákra, sem Horvátországba, groteszk módon itt marad tehát, és bánatában még több csokit eszik, illetve csoki helyett olvadó hógolyókat ajándékoz barátainak.
Csukás István nemzedékeket képzett ki a képzelet tornaóráin. Ő nem azért tanított, mert nem tudta csinálni (aki tanítani sem tudja, az a tornatanár, mondta Woody Allen). Inkább azzal tanított, ahogy csinálta, ahogy formálta, kanyarította a mesét, a valóságot. Neki köszönhetően tudjuk, hogy nemcsak az vagy, akinek leírnak és törzskönyveznek (átlagos kinézetű, közepes termetű, különös ismertetőjel nélküli, blabla...), nemcsak az, amit megeszel (tíz deka párizsi, tizenhárom maradhat?), hanem bizony mindaz, ami lehetnél, amire legvérmesebb álmaidban félve gondolsz, ami lehettél volna, ha Hufnágel Pisti elvesz feleségül (hogy egy másik nagy népnevelőt idézzek). Azzal vagyok teljes ember, amivé a képzeletem, vágyam, emlékezetem tehet. Teuton lovag vagyok és Hanyi Istók, láthatatlan ember és látható jövedelem, fejedelem és koldus, Lúdas és Döbrögi, hamvas Rómeó és lemart III. Richárd, minden, ami nagyszerű, szép, nemes, és minden, ami ijesztő, rettenetes és szokatlan. Bizony, Csukás megtanít, hogy ne sikáljuk ingyombingyom tündérkisasszonyosra a világot, hogy ne nyomjunk minden sárkány pofájába leheletillatosítót, ne sminkeljünk topmodellé minden banyát, hiszen egyáltalán nem biztos, hogy az a gonosz, aki annak látszik.
Van itt egy költő, felizgult orrcimpájú gombaszagértő, harcsapucoló, kecsegepucoló, aki elsiratja szegény cocát, és üdvözülten ropogtatja a roppanósra sült fület. Van itt egy azonosuló művész, aki túltágult szívébe belapátolja immár hétmilliárd ember gondját, örömét, de azért egyszerűbbnek tartaná, ha inkább hétmilliárd ember azonosulna ővele.
Készítette: Krónika Videómagazin. Szöveg: Szabados Julianna. Megjelenik: Közéleti Gazdasági Krónika.Az objektív tájékozódás érdekében javasoljuk, hogy a híreknek / eseményeknek több külön forrásnál is nézz utána!

Kapcsolódó videók